A bogrács már a vándorló magyar törzsek málhájának is része
volt. Honfoglaló őseink hatalmas cserépbográcsok körül élték társadalmi,
családi életüket. Sok pásztortörténetet, betyárlegendát őriznek öreg rézbográcsok.
A bogrács körül mindig ott van a mesék világa. A bogrács formája az idők során
nem változott, az országrészenként más-más vonalú üstök- körte, félgömb, tál
alakú - jellemzője az áthajló fül, amivel a tűz fölé akasztották. Ma már
zománcozott vaslemezből készül. Lakodalmak ínycsiklandó étkei főnek benne, de
kirándulásokon, táborozáskor vagy a hétvégi ház kertjében ízletes gulyásokat,
egytálételeket készíthetünk bográcsban.
A bográcsban főzés sajátos zamattal, "magyaros
ízzel" gazdagítja megszokott ételeinket, mert az alapanyagok nagy felületen
érintkeznek a hővel, s így jobban megpirulnak-főnek, kellemes, füstölt ízeket
kölcsönözve
legegyszerűbb, hagyományos ételeinknek is. A bogrács alá
gyújtott tűz hevességét mindig az ételek készítéséhez kell igazítanunk: a hőt a
rárakott fa mennyiségével, a bogrács és a tűz közötti távolság változtatásával,
a bogrács mozgatásával vagy a parázsra szórt hamuval szabályozhatjuk.
A bográcsos étkezés, főzés, a tábortűz romantikáját, a szabad
tűz varázsát a messze terjedő finom illatok élményét adja. A bogrács, mint
eszköz magyar specialitás, a legváltozatosabb ételek tartozéka. Aki bográcsban
főz, bográcspartit rendez, ínyenceknek való szertartásos gyönyörűségeket ad -
megismételhetetlen ízekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése