Elő-Indiában honos és számos más trópusi vidéken. Az ókori népek kedvelt fűszere, nálunk csak a középkorban lett a királyi és főúri paloták konyháinak „drága fűszere”, bár a honfoglaló magyarok is ismerték. Általános használata csak a múlt században terjedt el.
A fekete bors készítéséhez a még nem érett, de teljesen kifejlett és enyhén pirosodó termésfürtöket halomba rakják,és így füllesztik, erjesztik. Ez alatt az idő alatt, a borsok megfeketednek és leválnak a kocsányról. Fermentálás után szárítják. A fekete színűvé vált termés ráncos felületű, 3-4 mm átmérőjű. Egészben vagy őrleményként kerül kereskedelmi forgalomba.
A fekete bors jellemző szagú, íze csípős.
Tartalmaz: 5-9% piperint, 0.8% kavicint, 1.0-2.5% illóolajat, ( fellandrén, kariofilén, pinén, citrál ), 6.5-7.7% zsíros olajat, keményítőt,0.5% gyantát stb.
Fehér bors (Piper album)
A növény érett színű piros termése adja a fehér borsot. A termést erjesztik, azután lemossák,illetve lefejtik róla a külső és a belső termésfalat. Ez a fekete borsnál kisebb méretű, sárgásbarna színű, kevésbé csípős ízű.
Levesek főzelékek, hús és halételek ízesítője, salátaöntetek és páclevek összetevője. Diétás ételek fűszerezésére nem szabad használni, helyette a borsfüvet és borspotló fűszerkeveréket alkalmazzuk.
A bors a középkorban fizetőeszköz szerepét is betöltötte, innen a „borsos ár” kifejezés. A bors a gazdagság szimbóluma volt. Annál értékesebbnek tartották az ételt, minél több bors volt benne.
Történelmünkben a bors személynévként is ismert. Anonymus szerint a honfoglalókhoz csatlakozó két kun vezér egyikének a fia, aki a Lengyelország felé eső határ megerősítésével volt megbízva. A bors név bár török eredetű, de azonos a fűszerével. A vezérről kapta nevét egyik vármegyénk és benne számos település (Borsod).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése