Én nem vagyok elrontója az úgy nevezett hatalmas "zabálásnak", mert kell a csülökpörkölt, a pacal és kell a saláta is, csak hozzuk egyensúlyba. Például, ha ma csak hideg salátát eszem, akkor holnap nyugodtan bevágom a töltött káposztát és itt jön a sok de!
Láttam egy műsort, amiben az emberek evési szokásait tesztelték:
1 mindkét ember ugyanakkora adag levest kapott. Ám az egyikük tányérja alul lukas volt és folyamatosan töltötték bele a levest, így soha nem ürült ki a tányérja. A másik már rég befejezte az étkezést”mert kiürült a tányérja és jól lakott”, de ő még mindig evett. Mikor azt mondta elég, jól lakott, megmondták neki, hogy két és félszer több levest evett, mint a vele szemben ülő.
2 a fogás rizses hús. A résztvevők kilapátolták a tányért, alig maradt pár szem rizs. Másnap, bekötött szemmel fogyasztották ugyan azt az ételt, ugyan akkora mennyiséget. A résztvevők mindegyike az étel közel 30%-át hagyta a tányéron, mert jól lakott.
Mi a tanulság? Ne a szemünkkel mérjük az étel beviteli mennyiséget, hanem figyeljünk gyomrunk jelzéseire. Ha azt mondja elég, tele vagyok ne együk meg a maradék 5-6 kanál ételt, hiszen tele vagyunk, ne tágítsuk fölöslegesen a gyomrunk. Így később nem eszünk egyre nagyobb és nagyobb adagokat. Persze csak két kanálnyi marad, aztán egyre tágul a gyomrunk….
Egy biztos: Szedjünk fél merőkanálnyival kevesebbet, mint szoktunk. Utána szedni még mindig lehet. Így lehet, hogy sikerül becsapni a szemünk és előbb gondoljuk úgy, hogy jól laktunk. Ez még hasznos is lehet, mert ezzel a módszerrel nehezebb elhízni, fogyni ugyan nem fogunk, de a súlyunkat könnyebb megtartani.
Bátran együnk „nehéz” ételeket, egy kiadós séta egy kis mozgás, citromos víz vagy másnap a párolt zöldség és gyümölcs kiegyensúlyozza egymást. A fontos a mértékletesség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése