Majoranna

A görög-római időkben már ismert növény A Földközi-tenger keleti partvidékétől Elő-Indiáig terjedő területeken honos, hazánkban és más országokban is termesztik.Mivel az egész római birodalomban elterjedt, így a római legionáriusok hozták Pannóniába és vonták termesztésbe. Kiterjedt felhasználása a XIV. századra tehető.
Szára 30-50 cm-esre is megnő, merev, elágazó.a fiatal hajtások szára szürkészöld, szőrös, az idősebbeké kopaszodó és pirosodó. Levelei keresztben átellenesek, alakjuk kerek vagy tojásdad. Virága zöldesfehér színű. Június végétől augusztusig virágzik. Termése négyes makkocska.
Szaporítása magról történik. Március elején melegágyba, március végén hidegágyba vetik.az 5-6 cm magasságot elért palántákat legkésőbb május első felében ültetik állandó helyükre. Cserépben is nevelhető. A növény  a középkötött, jó táperejű talajban fejlődik legjobban. Vízigényes. Többször is vágni kell, a virágzó hajtásait.
Vágás után bő vízzel lemossák, lecsepegtetik, vékony rétegben kiterítve szárítják. 
A megszáradt herba képezi a fűszert. Kellemes illatú, szürkészöld színű, erősen aromás és kissé hűtő, kesernyés ízű.
Tartalmaz: 0,5-1,3% illóolajat, 9-10% cseranyagot,(rozmaringsav), keserű anyagot, gyantát.
Az olasz konyha elengedhetetlen fűszere. 
Alkalmazzuk: levesek, főzelékek, mártások, szószok, húsételek, hurka, pástétom.....
Étvágygerjesztő, szélhajtó, gyomor erősítő hatása miatt, tea keverék komponens is. Emeli a vérnyomást. Többféle reuma krémben megtalálható. A kozmetikában az illóolaj tartalma miatt fixálónak használják. 
Az ókorban a boldogság jelképe volt. A görögök hitében, ha majoranna nő egy síron, akkor az elhunyt örök boldogságban nyugszik. Az egyiptomiak szerint Ozirisz szent növénye.

Nincsenek megjegyzések: